Kedves Mindenki!

 

      2011. július 24. 01:54. Élmények milliárdjával gazdagabban kell ma nyugovóra térnem.
Eddigi ittlétem talán legmeghatározóbb napjához érkeztem. (De természetesen ezt nem lehet ilyen határozottan kijelenteni…)
      A mai nagyszerűenelképesztőenérdekfeszítőencsodálatos napot (főleg!)Cataniában, Siracusában és Notoban töltöttem.

4.45-kor óracsörgés verte ki az álmot a szememből. Elég későn jutottam ágyba, és az ott eltöltött idő is hagy kívánnivalót maga után,de mindez nem szegheti kedvemet,hiszen boldogságban kell töltenem az utolsó kirándulás minden percét.
A készülődés gyors,könnyed. Mosdás,öltözködés,szendvics gyártás,bepakolás,és már indulunk is.
A busz időben megérkezik,megyünk Villa San Giovanniba,hogy felszálljunk a kompra,ami átvisz minket a nagyszerű Szicíliába.

Oda is érünk,Franco Romeo(aki,mint azt már tudjuk George Clooney hasonmása) megveszi a jegyet,és besorol az autók tömegébe. Amikor ránk kerül a sor, az úton álló nem túl szimpatikus úriember int a kezével. Franco megáll. A komp megtelt. Ez pedig azt jelenti,hogy negyven percig kell várakoznunk,hogy felszállhassunk a következőre. Kicsit bosszantó ugyan,hiszen rengeteg látnivalót terveztünk mára,de ez a kis bosszúság nem veheti el a kedvünket.
Az idő csak úgy repül,s mire észbe kapunk,már a komp tetejéről figyeljük a hullámokat.
Megérkezünk Messinába. Nincs más hátra,mint előre!Irány Catania.” Szépségét nem lehet definiálni,mert „csúnyaságában” rejlik. Meghatározója a feketeség(rendkívül impozáns épületei),a zaj, a szagok és a nyüzsgés. Nem turistaként,hanem kíváncsi látogatóként érdemes utcáin végig sétálni és beleszagolni ezer ízű(illatúJ) világába.”
10 óra körül érkeztünk meg első állomásunkra. Utunk a Teatro Romano Odeon épületébe vezetett. Meglepő látvány fogadott minket. Első színházi élményünket Taorminában gyűjtöttük be,és érdekes volt látni a szerkezeti, felépítésbeli különbségeket.
Miután körülnéztünk,elsétáltunk a dómhoz.
A Csizmaországban eltöltött eddigi három hét alatt elég sok katedrálist,dómot,templomot látogattam meg,de magabiztosan állíthatom,hogy ez volt a leggyönyörűbb,amit láttam. Letisztultság és cicoma,de mégis harmónia. Fantasztikus volt.
Sétánk az Anfiteatro maradványaihoz vezetett. Ebből sajnos nem láthattunk sokat,hiszen nagy részére várost építettek…:)
Mindezek után sétát tettünk a városban,beékelve a piacot is,ami szerintem minden város lénye. Itt figyelhetjük meg leginkább az adott terület jellegzetességeit. Az illatok,színek elképesztőek. Az a rengeteg ruha,kacat,gyümölcs,hal,hús és minden,mi szem-szájnak ingere. Érdekes élmény volt,a szó legjobb értelmében.
Ezután elmentünk a Villa Bellinihez, ami egy gyönyörű kert a város központjában. Káprázatosan szép volt a szökőkút, és a növényekből készített dátum és a sok zöld körülöttünk.
Ezután szabad program következett. A lányokkal már napok óta vásárlási hiányban szenvedünk,és már nagyon szerettünk volna tenni valamit ez ellen… Sajnos be kellett érnünk az ebéd megvásárlásának örömével. Be kell valljam,hogy Cataniában ettem eddig a legeslegeslegeslegfinomabb pizzát. Az ember azt hinné,hogy a Pizzák Hazájában nincs nagy különbség,de téved az,ki kitart ezen állítás mellett. Igenis van eltérés pizza és pizza között is.

A megbeszélt találkahelyről együtt indultunk el a buszhoz. Természetesen most is voltak, akik késve érkeztek,de kevés várakozás után már száguldottunk is Siracusa felé. Pontosabban száguldottunk volna…
De ekkor következett a feketeleves. Még el sem hagytuk a várost, amikor egyszer csak váratlanul megálltunk. A helyzet rövid mérlegelése után kiderült, hogy nagy a baj. A busz, amivel közlekedünk elég modern járgány. Ez annyit jelent, hogy a legtöbb berendezés elektromos vezérlésű,és összeköttetésben áll egymással. Nem szeretnék komoly eszmefuttatásokba kezdeni, mert ehhez „ a tigrisek értenek a legjobban”. A lényeg annyi, hogy ami a szerkezet előnye,az most a hátránya is. Ugyanis,ha az egyik része elromlik,az a többi meghibásodását is eredményezi. Sok minden mellett a légkondi üzemeltetése is korlátozódott,így kezdtünk megolvadni. A várakozás perceit a közeli benzinkúton terveztük eltölteni(a tulajok legnagyobb örömére). Abban reménykedtünk,hogy sikerül hamar megjavítani a meghibásodást. A hőség,fáradság és a várakozási kényszer ellenére a hangulat meglehetősen vidám volt. Franco halált megvető bátorsággal a busz alá vetette magát,hogy megtalálja a probléma okát. Mire kiszerelte az elrepedt csövet már mindene olajos volt egy kicsit… Mindezt pedig angyali türelemmel,nyugalommal hajtotta végre. Közben telefonált a sárga angyaloknak,akik nem mellesleg Cataniaban állomásoztak,hogy tudják mire van szükségünk. Potom 2 óra 10 perc várakozási idő után befutott a nagyon várt felmentő sereg… Alkatrész nélkül. Ekkor azért már kicsit szikráztak a szemek,de mit volt mit tenni vártunk tovább,míg a (majdnem) megmentők letűntek a színről. Újabb (most már csak 30 perc) várakozás után ismét színre léptek és beszerelték az alkatrészt.

Végre indulhatunk tovább. Menjünksiessünkszaladjunk, hiszen vár ránk Siracusa, a fehér város!Ám még mielőtt betértünk volna a városba ellátogattunk „Dionüszosz füléhez” és a görög színházhoz. Ez volt a harmadik színház maradvány,amit láttunk. Ismét meglepetésként hatott a felismerés,hogy egy egészen másfajta stílus fogad miket. Dionüszosz fülében az akusztika tesztelése érdekében végre engedéllyel is dalolhattunk. Meghallgattuk Szent Lúcia történetét, megnéztük Zeusz oltárát és az itteni anfiteatrum maradványait.
A kissé megfáradt csapat alig várta már a következő városnézést. Első utunk a Tempio di Apollohoz vezetett. Ezután a Piazza Archimede következett,ami egy lenyűgözően szép tér volt. Az impozáns épületek mellett rengeteg friss házaspárral is találkoztunk. Itt is bementünk a dómba,ahol nem nézték jó szemmel a fedetlen vállakat,így nem maradhattunk sokáig. Sétáltunk,fagyiztunk,nevettünk. A Fonte Aretusa volt az utolsó látványosság,amit megnéztünk,utána ismételten szabad séta következhetett. Bejutottunk egy eldugott kis boltba is,ahol a gyönyörű ékszerek,kitűzők és képek mellett marionett-bábokat is találtunk. Remekül éreztük magunkat.
Sajnos nem volt sok időnk,mert még vissza volt az utolsó állomásunk,Noto.

Rohantunk a buszhoz,ahol Franco már startra készen várt minket.

Kilenc óra körül érkeztünk meg az arany városba. Legnagyobb sajnálatunkra alig tudtunk időzni… Végig sétáltunk a főutcán,érintve a legnagyobb,legmeghatározóbb,legszebb épületeket. Meghallgattuk Ildikó érdekfeszítő történeteit az erkélyek eltérő díszítéséről (Timi megjegyzése: beeeeee J). Mindezek után pedig rohantunk vissza a pullmanhoz, ahol „anaphőse” Franco már várt ránk…

Nem tudom,hogy miért kellett így történnie,de mind tudjátok,hogy nincsenek véletlenek. Minden bosszúság ellenére azt kell mondjam,hogy csodálatos napot töltöttem Szicíliában.