Buongiorno a tutti!

2011. július 14. Csütörtök. Holnap lesz két hete annak,hogy ide érkeztem. Ami két dolgot jelent. Egy rosszat és egy jót. Kezdjük a jóval. Az egy hónapnyi csodámnak a felénél járunk,amiből az következik,hogy az otthoniaknak már nem kell sokáig rám várniuk,hiszen hamarosan érkezem. Viszont látjuk egymást a szeretteimmel. Ennek lehet örülni.
Ám a rossz hír is ez. Már két hete itt élek,és sajnos már csak két hétig maradhatok. Bevallom őszintén,hogy elég nehezemre esik ezt elfogadni. Ugyanis abszolút nem szeretnék hazamenni. Erre bizonyíték a következő is: egyik hajnalban egy álomra riadtam fel. Azt álmodtam,hogy haza kellett mennem. Vége,lejárt az egy hónap. Viszlát Mirci! Tessék szépen hazaindulni! Ezt mondták. Nagyon fájt…
Amikor azonban kinyitottam a szemem,örömmel konstatáltam,hogy Dorka szuszog mellettem a Via Campi 30F lépcsőház 3. emeleti szobájában. Remek érzés volt.
Összegezve,megállapíthatjuk,hogy minden relatív…

Kis lelkizés után vágjunk is bele. Tegnap délután időutazást tettem. Eddig nem gondoltam,hogy ez lehetséges,ám Ildikó ismét bebizonyította,hogy csodákra képes.
 Utunk ezúttal a nagyszerű Bovába vezetett. Ez a csodás kis középkori falucska ,a görög kultúra fővárosa,a béke szigete.
Már a terület megközelítése sem egyszerű feladat. Szerencsére a mi jóképű Massimonk ismét bebizonyította,hogy tökéletesen alkalmas ennek kivitelezésére. A kanyargós,EGYSÁVOS úton igyekeztünk a természet kissé pókhálós szívébe. Folyamatos fényképezéssel töltöttük a felfelé vezető utat, már amikor nem feledkeztünk bele a látványba. Bizton állíthatom,hogy nem volt egyszerű feladat.
Az idő ismét hamar elszállt. Amikor megérkeztünk végképp tátva maradt a szánk. A görögök által alapított település minden elképzelésünket felülmúlta. A térkő, a falak, az ablakok, a növények, a házak, az utcák, a kilátás,az egy-két szaladgáló lurkó és a hely szelleme magával ragadó. Elindultunk felfelé. Itt minden út (Rrrró..)felfelé vezet…Nem tudsz eltévedni. A csúcsra érkezve beláttuk a környéket,ami szintén frenetikus élménynek bizonyult. Meghallgattuk a falu történetét,és fáradt utasként megpihentünk a 40°C-ban. Az igazság az,hogy ehhez abszolút hozzá lehet edződni. Egy idő után már észre sem veszed,hogy leolvadt rólad a ruha…:)
Visszatérve Bovára. Lenyűgöző az érintetlensége. A tisztaság,békesség,nyugalom érzése betakar,mint egy puha palást…
A legendák és a település történetének ismertetése után, a legnagyobb sajnálatunkra tovább kellett állnunk.
A következő úti cél nem volt más,mint a szintén görög Pentidattilo (melynek neve a kezünk öt ujjára utal (penti=5; dattilo=ujj)). Ez a nagyszerű település kísértet városként vonult be a történelembe. Egy tragédiába forduló szerelmi történet köthető hozzá. Ennek okán ma már senki sem lakik a házakban. (A helyiek nem hajlandóak eladni a megmaradt romokat,pedig rengeteg híresség szeretne itt tulajdonossá válni a festői környezet miatt…). Rejtélyekkel teli,a turisták látóteréből kikerülő helység,ami vonzza a kalandvágyó,kíváncsi embereket. Utunk (mily’ meglepő), ezúttal is felfelé vezetett…:)
Sziklákat mászva törtünk a csúcsra. Mivel kezdett esteledni, a látvány még andalítóbb volt, mint Bovában. Bár nem tudtam, sőt nem is akartam őket összehasonlítani. Mindkét hely csodálatos!Kis énekelgetés,beszélgetés után ránk sötétedett,és nem volt más hátra,mint előre…Irány Reggio di Calabria.

Remekül éreztük magunkat!Újabb történelmi,és olasz tudással bővültünk. Mindenki bánhatja,aki kihagyta ezt a remek alkalmat.

Szombaton ismét Szicíliába látogatunk. Ám ezúttal Palermo, Monreale és Cefalú városait vesszük célba. „Izgalmas kirándulás vár ránk Szicília nyugati világába,ahol az évszázadok alatt sokféle kultúra és vallás fordult meg. Ennek köszönhetően megtalálhatjuk itt a bizánci, az arab és a normann világ szimbólumait, melyek összefonódva és teljes harmóniában őrzik az elmúlt évszázadok örökségét…”
Izgatottan várom!

Jövő héten jelentkezem!Hiányoztok!:)
Millió puszi…<3

Mir’