Július 4.Hétfő.

Első nap az egyetemen. Reggel 8.10-re kellett beérnünk. Kicsit izgultunk hiszen ma várt ránk az a teszt,ami alapján holnaptól megalkotják az iskolai csoportokat. Ezután ezekben a 10-12 fős társaságokban fogjuk folytatni tanulmányainkat. A teszt első része mindenkinek azonos.14 mondat,15 perc. Tanáraink ezeket ott a helyszínen kijavítják, majd eredményeink alapján további két lehetőség van. Az egyik,hogy szóbeli vizsga vár ránk,a másik pedig egy újabb írásbeli feladatsor. Egy határozott fellépésű, de kedves tanárnő irányítása alatt zajlottak az események. Miután megírtuk az első borzalmat, izgatottan vártuk a továbbiakat. Tündéri kiejtéssel sorolta a magyar neveket. A magyar csoport nagy része a szóbeli vizsgára került.  Dorkával vizet facsartunk a karfából a várakozás cammogó percei alatt. A csoport tagjai sorra elhagyták a termet. Mi pedig vártunk. És vártunk. Aztán még mindig vártunk. Egyszer csak elhangzott a következő: Dorá Dennyel (Dóra Dengyel-a szerk.) Ekkor összeszorult a gyomrom. Nagyon jó, hogy a Dorka mehet, tényleg szívből örülök,de mi lesz velem?Én nem akarok A1-es szintre kerülni!Ennyire elfelejtettem mindent?Egyre fogytak a papírok,és én egyre idegesebb lettem. Próbáltam magam meggyőzni, hogy nem szégyen kezdő csoportba kerülni egy hónapnyi olasz tanulás után, ami ráadásul már egy éve volt. A remény kitartott mindaddig, amíg el nem fogytak a jegyzetek a hölgy kezéből. Ekkor végem volt. Teljesen kétségbeestem…Ennyire nem lehetek hülye!!:( Igen,ez fogalmazódott meg bennem. Nem mintha az hülye lenne,aki A1(kezdő) csoportba kerül,de maximalista lévén abszolút nem ezt vártam magamtól. Azt hiszem általában reálisan fel tudom mérni a tudásomat,és ezt most A2-es szintre értékeltem. Nem volt túl sok időm arra,hogy ezen rágódjak,hiszen,amikor az összes szóbelis elhagyta a termet közölték,hogy ránk egy újabb írásbeli számonkérés vár. Ezt végképp nem tudtam hová tenni.(Előzetes hírek szerint van egy olyan opció,hogy újabb írásbeli jön,ha az első után nem tudják felmérni a tudásodat. Én erre számítottam. -a szerk.) A legmegtévesztőbb az volt, hogy mellettem csak olyanok ültek,akikről tudtam,hogy már egészen jól B1-B2-es szinten állnak. Még most sem nagyon értem,hogy hogyan kerültem oda…Ezek a feladatok már bőven meghaladták a képességeimet. Függőbeszéd és egyéb nyalánkságok,amit még sajnos nem tanultam. Ezenkívül pedig reflektálnunk kellett egy Donna Maria által feladott hirdetésre,amiben ő,mint kerítőnő szerepelt. Arra vállalkozott,hogy megkeresi lelki társunkat. Minden tudásomat összeszedve tudtam írni 100-120 szóban egy kis véleménynyilvánítást.
Mosolyogva,bár kétségek között hagytam el a tett helyszínét. Meggyőződésem,hogy tévedtek,és nem jó helyre mentem tovább. A csoportok beosztását holnap reggel 9-kor fogják velünk közölni. Körömrágva várom a fejleményeket.A ”tesztelés” után elintéztük Ildikóval a pénzügyeket,majd Dorkával felkerekedtünk,hogy megkeressük a Piazza del Popolót,ami a helyi piac. Röpke negyed óra és 1-2 járókelő leszólítása után rá is bukkantunk a keresett területre. Milliónyi stand tárult a szemünk elé. Mindenhol gyümölcsarzenállal fogadtak minket,és nyomkodták a kezünkbe a bevásárlószatyrot(ez minden standnál más színű),ami arra kötelez,hogy ott vásárolj. Természetesen nem szabad elfogadni,csak miután kiválasztottuk a megfelelő helyet,termékeket. Nagyon szép sárgabarackot és nektarint vettünk,ráadásul ajándékba is kaptunk még legalább 10 szemet. Megint hangsúlyozom,hogy imádom a mentalitásukat…
Megpakolva érkeztünk haza,megebédeltünk,és sziesztáztunk. Délután Ildikó vezetésével elmentünk SIM-kártyáért,hogy az itteni telefonos ügyeinket könnyebben,és főleg olcsóbban tudjuk intézni. Innentől valószínűleg az olasz számomat fogom használni,de minden nap visszateszem a magyart is,szóval mindkettőn írhattok. Ha valaki az olasz telefonon szeretne elérni,ami mindkettőnknek sokkal olcsóbb,a következő számot használja: 00 36(ez az előhívó) 3888329794.
Az ügyintézés után kicsit csavarogtunk és benéztünk eddig még nem ismert boltokba,aztán hazafelé vettük az irányt. Beiktattunk egy kis bevásárlást is,hiszen fogytán volt az élelmiszerünk.
6-ra mennünk kellett az Arriba Beach-re,ahol össznépi találkozó volt. Ildikó bemutatta nekünk a tulajdonosokat,megbeszéltünk egy-két fontos dolgot,pezsgőztünk(vagyis csak ők pezsgőztekJ), majd Dorkával kiültünk a sziklákra,ahol a tenger nyaldosta a lábunkat. A Nap éppen lenyugodni készült ,így aranyhíd jelent meg a víz felszínén. Ahogy hallgatjuk a tenger zúgását,eddig ismeretlen béke talál ránk. Katartikus…elmondhatatlanul jó itt.
Kicsit még sétáltunk a főutcán,megint benéztünk az üzletekbe,majd indultunk haza.
A városban egyébként olyan otthonosan mozgunk,mintha már évek óta itt élnénk. Ez igazán felemelő érzés.

Hazaérkezve mindegyik lakótársunkat itthon találtuk.Mind a négyet.Igen,négyet,ugyanis Timi,Reni és Dóri mellett befutott Francesca is,akivel eddig még nem sikerült találkoznunk. Eddig semmi gond nem volt,nagyon szimpatikus,kedves nő. Remélem,hogy a következőkben is ilyen békésen megleszünk egymást mellett. Igazából nem nagyon volt időnk beszélgetni,így csak annyit tudok,hogy 35 éves,és már vagy 2 hónapja itt él a lakásban. Készséges volt a hűtőhasználattal és egyéb ügyekkel kapcsolatban is,szóval szerintem minden rendben lesz.

Az estét itt töltöttük,beszélgettünk,nevettük,cetliztünk…A cetlizésről igazából csak annyit kell tudni,hogy a használati tárgyaink nevét post-it-ekre írtuk,majd kiragasztottuk a megfelelő helyre,ami azért hasznos,mert ha minden egyes nap látod,hogy a tükröt olaszul lo specchio-nak hívják,akkor akarva-akaratlanul előbb-utóbb megjegyzed. Reméljük beválik,és kezdeti lelkesedésünk a hónap végéig fog tartani.És bízunk abban is,hogy Francesca nem fog kiborulni a papíráradattól,amivel beborítottuk a lakást…

Most pedig irány az ágy,hiszen holnap újabb izgalmak várnak!Vigyázzatok magatokra!Millió puszi!Amint tudok jelentkezemJ

Mirci