Kedves Olvasó!

Lám eljött a nap,amikoris a média kikerülhetetlen nyomása alá kerültem.Blogot kezdek.Soha nem gondoltam volna,hogy ez is meg fog történni.Azt hiszem ehhez egy olyan kaliberű esemény szükséges,mint amilyen rám vár.A történetet -szokásomhoz híven- Ádám és Éva sztorijától kezdem...:)

Olasz mániámat Édesanyámtól "örököltem".Menthetetlenül imádom őket,úgy,ahogy vannak.A nyelvük,a temperamentumuk,szokásaik,zenéjük,felfogásuk...mind magával ragad.

Kezdetekben csak a zenéjükért voltam oda,Eros Ramazzotti dalolt éjjel-nappal.Aztán egyre jobban megismertem déli barátaink életét,és a folyamat visszafordíthatatlanná vált...

Mivel kissé mazochista vagyok tavaly érettségi után nem a pihenésnek szenteltem a szabadidőmet,hanem belevetettem magam egy 6 hetes gyorstalpaló nyelvtanfolyamba.Olasz tudásom nulláról alapfokra fejlődött,és egyre inkább azt éreztem,hogy nem tudok és nem is akarok elszakadni tőlük.Alig vártam,hogy olasz szót halljak.
Azt hiszem ehhez a ragaszkodáshoz,és csodálathoz,amivel rájuk nézek nagy mértékben hozzájárult Edina,aki tanított minket.Edina férje Sandro,olasz séf.Így testközelből megismerhettük az általuk képviselt életstílust.Hihetetlen élményekkel gazdagodtam a tanfolyam alatt.

Aztán szeptemberben elkezdődött az első egyetemi félév,és néhány halvány próbálkozás után be kellett látnom,hogy egy időre félre kell tennem az imádott nyelvet.Másra kellett koncentrálnom.
Aztán egy márciusi napon minden megváltozott.Azelőtt is terveztem utazást Csizmaországba,de azon az esős délutánon komoly elhatározásra jutottam.A postafiókom nézegetése közben ráakadtam egy e-mailre,ami sok információ mellett tartalmazott egy linket is: www.olasztanulas.hu .Mivel nem hiszek a véleltlenekben azonnal tudtam,hogy ez egy jel.Az én jelem.Határtalan kíváncsisággal nyitottam meg és azt hiszem a kocka el volt vetve. Igen!Kihagyhatatlan lehetőséget találtam,és elindult a lavina...
Szülők értesítése,mosoly,izgulás,szülők kis győzködése,izgulás,mosoly,agyalás várakozással,repülőjegy foglalás,mosoly,és izgulás,megismerkedés Dorkával és Lucával,mosoly és izgulás,pesti megbeszélés,fórumok olvasgatása,információ gyűjtés,tudakozódás,mosoly és izgulás...Aztán pedig az egyetem második félévének befejezése után megindult a visszaszámlálás.A napok csak röpültek,és a szervezkedés közepett észrevétlenül eljutottunk az egyjegyű számokig.

Most pedig itt tartunk.Holnap fél 7-kor felszáll velem a repülő és meg sem állunk Rómáig.Ott vár ránk egy kalandos átszállás,majd utazunk tovább Reggio di Calabria varázslatos kis városába.28 nap Itáliában.Izgulok,félek,szomorkodom,de lelkes is vagyok,tele várakozással és örömmel,mert valóra vált/válik az álmom.A helyzet ez...Holnaptól kezdődjön a dolce vita!

Amint tudok jelentkezem,élményekkel,képekkel gazdagodva!!Már most hiányoztok!:(

Arrivederci Ungheria,ciao bella Italia!:)