A rendkívül fárasztó,de annál izgalmasabb szombat után,vasárnap délelőtt 11 óra után tértem magamhoz. Elhatároztam,hogy végre szentelek egy kis időt a pihenésre is,és erre nem is találhattam volna tökéletesebb helyszínt az Arribbinál. Fél 12-re már le is értem,és kifeküdtem az egyik-nem túl kényelmes- napágyukra. Olvastam,zenét hallgattam,élveztem a meleg órákat. 3 óra után úgy döntöttem, hogy elég lesz lazsálásból,elindultam hazafelé…
Azt hiszem éppen időben kaptam észbe. Ugyanis mire hazaértem észleltem a napallergia első,de annál markánsabb jeleit… Estére pedig a leégés foltjait. Mindkét combom megpörkölődött…Először nem tűnt veszélyesnek a dolog. Lefekvésnél abba a fázisba jutottunk,hogy nem tudtam ülni. Kizárólag a hason fekvés volt elviselhető. A tortúra másnap is tartott.

Mára viszont egészen tűrhetővé vált a helyzet. Miután a lábamra fújtam 1,5 doboz panthenol sprayt,majd rákentem egy flakon testápolót már tudok menni anélkül,hogy minden mozdulatnál felszisszennék. Na jó,már csak akkor fáj,ha hosszú időn keresztül kell ücsörögnöm. De az előzményekhez képest ez abszolút kibírható. A vádlim már teljesen bebarnult. A napallergiám is megszűnt, szóval megmaradok!:)

Nem voltam ügyes…J

A suli minden egyes percét élvezem. Remekül érzem magam az órákon. Majdnem minden szót értek,egyre gördülékenyebben tudok olvasni és válaszolni a hozzám fűzött kérdésekre.

Ám ma ért egy kis attrocitás is…L A helyzet nagyon bántott,viszonylag sokáig rágódtam rajta. Aztán úgy gondoltam,hogy nem ér ennyit ez az egész. Azóta már megnyugodtam!

A kisebb probléma mellett ma újabb jó dolgok is történtek velem. Mindamellett, hogy egyre jobban élvezem a tanórákat,ezeken kívül is egyre több a lehetőség a nyelv gyakorlására.
A történet megértéséhez szükséges egy-két előzetes információ.
A múlt hét közepén egy kedves úr betipegett hozzánk a titkárnőjével,mégpedig azért,hogy kitöltessen velünk egy kérdőívet: ki vagy?,honnan jöttél?,honnan tudsz az egyetemről?,tanultál-e már olaszul? és a többi,majd a végén a következő kérdésekkel bombáztak minket: tudsz-e énekelni,játszol-e valamilyen hangszeren?.
Mint ahogy tudjátok a játszol-e hangszeren? kérdés konkrétan tárgytalan,viszont a tudsz-e énekelni? már nem feltétlenül. Nem,nem tudok,viszont szeretek…Ez a helyzet!:D
Gondoltam,hogy nem túl környezetbarát az egyetem,hiszen gyártottunk egy csomó felesleges papirost,amik hamarosan a süllyesztőben végzik. Nem gondoltam,hogy ennek lesz bármiféle jelentősége is. Tévedtem.

Tegnap bejöttek a termünkbe, felolvastak pár nevet, köztük az enyémet is, és azt mondták,hogy ma fél egykor találkozunk. De megnyugtatásul közölték,hogy csak beszélgetni fogunk.
A lényeg az,hogy a záróünnepségen fel fogunk lépni. Ehhez keresnek vállalkozó szellemű egyéneket. A diskurzus alatt szerencsére mindent értettem,és ha valaki elvesztette a beszélgetés fonalát,én hamar visszatereltem a megfelelő útra. Ha valami fontosat akartak velünk közölni,akkor azt nekem mondták,én pedig fordítottam. Be kell valljam,hogy ez a helyzet büszkeséggel töltött el…J
Az egyik bácsi meg is jegyezte,hogy nekem kell mondani az információkat,mert én értek a legjobban.
A rendező lányka pedig azt mondta,hogy látni a szemem csillogásából mindent…J
Ezek voltak a dicsekvés percei.

Csütörtökön ismét kirándulni megyünk. Íme az előzetes:
„Távol a mediterrán tengerpartjaitól egy meglepően gazdag természeti világba csöppenünk. Aspromonte vonulatai,sűrű erdői, hangulatos rétjei valódi felüdülést jelentenek az „unalmas” tengerpartok után. A délután során 1400 méterig fogunk feljutni(legalábbis nagyon reméljük!;)) Innen pedig egy másfélórás gyalogtúrával jutunk el a lélegzetelállító Maesano vízeséshez. Nemcsak az érintetlen természet fog élményt okozni,de csoportépítő célja is lesz ennek a középnehézségű túrának. Csak egymásra számíthatunk, miközben felfedezzük az ismeretlent…”
 Alig várom!:)

Pénteken igyekszem jelentkezni!
Addig is vigyázzatok magatokra!
Hiányoztok!Szeretlek Titeket!:)
pusziiiiiiiiii

Mir’

Ezúton is millió puszit küldök a Születésnaposnak!:)
Imádlak Szívem!