Ciao ragazzi!

                                                                  

Honnan is kezdhetném?!:)

Mint ahogy azt már az előző bejegyzésemből megtudhattátok,szombati napot ismét Szicíliában töltöttem… Vágjunk is bele az újabb kalandba!

2011.07.16. hajnali 4 óra. Nem túl emberbarát,meg kell mondjam. Főleg akkor nem,ha az ember négy órája tért nyugovóra. Na,de mindegy is,ezen már nem lehet változtatni.
Induljon hát a nap!

A reggeli készülődés elég olajozottan ment,mondhatni,hogy már gyakorlottak vagyunk…J
Minden a terv szerint haladt(egyelőre…), 6.20-kor már az egyetem előtt vártunk az indulásra.
Összeszedtünk mindenkit,és már indultunk is a varázsos Szicília fővárosába. Első úti célunk Palermo volt.
Amikor megkérdezik tőlem,hogy csalódtam-e a város tekintetében mindig zavarba jövök. Nem,nem csalódtam. De nem azért,mert annyira lenyűgözőnek tartom ezt a helyet,hanem csak azért,mert nem voltam elvárásaim vele kapcsolatban. Őszintén szólva fogalmam sem volt róla,hogy mi fog ott várni.
Visszatekintve kijelenthetjük,hogy eddigi ittlétünk mélypontja volt.
Biztosan közrejátszott az alváshiány is…És talán igaza van Ildikónak,amikor azt mondja,hogy Palermóval nincs baj,csak a palermóiakkal… Azt kell mondjam,hogy van benne valami. Koszosak,elutasítóak,figyelmetlenek… Viszont nagyszerű templomokkal,és színházzal rendelkeznek…
Maradjunk annyiban,hogy Palermo megér egy misét…J
Az első állomásunk a Királyi Palota volt,ami nem mellesleg ma a szicíliai parlament székhelye. A gyönyörű Katedrális volt a következő állomás. Ezután pedig ellátogattunk a legékesebb arab kegyhelyre; San Giovanni degli Eremiti.
Az első műremekek meglátogatása után szabad program keretében sétát tettünk a város főutcáján,érintve Palermo fontosabb emlékműveit. Elmentünk a Quattro Canti mellett,ahol négy városrész találkozik össze. Rendkívül forgalmas terep,az embernek alig jut hely a járdán,ha nézelődni akar. Az emberek észrevétlenül is magukkal sorodnak. Elsétáltunk a Fontana Pretoriához is,ami egy kis görög szelet az olasz nagyvárosban. Ezután szerettünk volna ellátogatni két templomba,ám ezek legnagyobb sajnálatunkra zárva voltak.
Mivel a látványosságok még nem fogytak el,így továbbálltunk. Fagyizás és piacozás után elgyalogoltunk a Teatro Massimohoz,ami a palermói kiruccanás csúcspontjának számított.
Egy kedves hölgy körbevezetett minket az épületben, s közben mindenféle érdekes információval bővítette tudásunkat. Igazán izgalmas és lenyűgöző volt.
Egy fakultatív program követte az eddig felsoroltakat,amit minden bosszankodás nélkül úgy ahogy volt ki kellett volna hagyni.
Elvittek minket a város peremén fekvő Katakombákba. Nem részletezném pontosan,hogy mik és milyen állapotban találhatók itt…Akinek van kedve és gusztusa hozzá nyugodtan nézzen utána!

A nap második fontosabb városkája a remek Monreale volt. Kis csúszással érkeztünk ide,ami a városnézésre szánt idő rövidülését jelentette. Ez egy igazi turisztikai központ és vallási kegyhely. Megcsodálhattuk a világhírű katedrális,a kolostor kertjét. A nevezetességek meglátogatása után alkalmunk nyílt egy rövid séta megtételére is.

Innen ismét késve indultunk tovább,ami abszolút felborzolta a kedélyeket…

A szombati nap utolsó programja Cefalú volt,a normannok fővárosa. Többnyire kora középkori világot találhatunk itt,de igazi turista paradicsom,hiszen tengerpartjáért és ékszerdoboz szerű városkájáért elismert helyszín a nemzetközi turizmus palettáján.
Itt is ellátogattunk a katedrálisban,ezután pedig szabadon bejárhattuk a várost.
Úgy döntöttem,hogy ezúttal nem tartok a többiekkel,akik lementek a partra,hanem egyedül vágok neki a terület felfedezésének. Szükségem volt egy kis magányra. Fantasztikus érzés egyedül barangolni egy olyan helyen,ahol nem ismersz semmit és senkit. Nem jönnek szembe rokonok,ismerősök,barátok. Nem kell szólnod senkihez. Egyszerűen magad vagy,hogy élvezd a pillanatot. Jó érzés volt egynek lenni a sok közül. Magányos utam nem tartott sokáig,hiszen nem sokkal később összefutottam Ildikóval,és együtt folytattuk tovább a nézelődést. Beszélgettünk,nevettünk. Jó volt…
Sétánkat a tenger felé folytattuk,ahol találkoztunk pár csoporttársammal. Míg Ildikó beszélgetett a többiekkel,addig én Enikővel(aki tündéri) beszaladtam a langyos vízbe. Rajzoltunk a nedves homokba,nevettünk az oly’ gyakran nagyokat fröcskölő hullámokon. Felszabadultan élveztük az ottlét perceit. Azt hiszem ezek voltak az egész nap legszebb pillanatai!

 

Mindezek után mindenki pontosan érkezett a pullmanhoz, ahol már várt ránk a nap hőse Franco Romeo,aki nem mellesleg George Clooney olasz kiadása…Maradjunk annyiban,hogy máskor is vele szeretnénk utazni!;))

21 ébren töltött óra után,ismét millió élménnyel gazdagabban, kimerülten rogytunk ágyainkba…