blog
Ciao amici!
Csak,hogy stílusos legyek…Kezdem is a legfontosabbal: megérkeztem. Na,de azért ne szaladjunk ennyire előre…
2011. július 2-a reggel legkedvencebb nagynéném budapesti otthonában köszöntött rám az oly’ régóta áhított nap. Igen,a nap,amikor elhagyom szép hazámat és kedves déli barátainkhoz látogatok. Könnyek,ígéretek,csoki evés,bátorító esemesek és telefonhívások között telt el a délelőtt. Ebéd után pedig az izgalom a tetőfokára hágott. Drága nagyszüleim megérkeztek,hogy rátegyenek engem a megfelelő útra(ami természetesen Rómába vezetett).Indulhat az ámokfutás. Csomagot be,kocsiba be…reptérre meg,kocsiból ki,csomagot ki.
Izgalmam érthető,hisz még sosem repültem,és még soha nem hagytam magukra legdrágább szüleimet ilyen hosszú időre. Persze,azért Édesanyám izgalmát nem tudtam túlszárnyalni…J
Várakozásunk ideje alatt megérkezett Dorka is,a nagyszerű leendő lakótársam. Kis beszélgetés után megkezdtük életünk első repülőútjának lépéseit…Feladtuk a bőröndöket, becsekkoltunk, könnyes búcsút vettünk a rokonságtól,és már indultunk is…
Sajnos most nem ígérhetem,hogy utunk minden apró lépéséről beszámolok a kedves olvasónak. Aki már repült,annak ez nem lenne érdekes,aki pedig még nem,annak a saját bőrén kell megtapasztalnia,hogy ez mekkora élmény. Sokféle véleményt hallottam már. Bár ez nem is teljesen igaz. Valójában csak kétfélét. Az egyik szerint szörnyű,a másik szerint pedig nagyszerű. De nem is ez a lényeg.
18.35,indulás:Budapest,20.20 érkezés:Róma. Az utam tényleg a mesés fővárosba vezetett,bár összesen csak 30 percet töltöttem a szilárd talajon. Aztán már indultunk is tovább. Célállomásunk ezúttal Reggio di Calabria. Második repülőutam kissé rázósabbra sikerült,mint az első,de azt mondhatom,szinte zökkenőmentesen földet értünk. Kis izgulás után Dorkával összeszedtünk a bőröndjeinket és már mentünk is Ildikó felé,aki olasz módra,tárt karokkal és angyali mosollyal üdvözölt minket. A megfelelő létszám begyűjtése után olasz sofőrök mögé pattanva kisebb-nagyobb kalandok után elfoglaltuk jól megérdemelt birodalmunkat.Nem,nem Hilton,de azt hiszem a célnak tökéletesen megfelel. A szobánk a hegytetőn van,ami azt jelenti,hogy az ablakok a tengerre néznek,és ez kárpótol minket mindenért…Igyekszem képeket gyártani,hogy minél többen tudjatok irigykedni.
Gyors zuhany után ágyba bújunk,mert már majd’ lecsukódnak a szemeink.
Holnap pedig indulhat a városnézés,a környék felfedezése…
Amint tudok jelentkezem. Addig is millió puszi Neketek!:)
Izgalmam érthető,hisz még sosem repültem,és még soha nem hagytam magukra legdrágább szüleimet ilyen hosszú időre. Persze,azért Édesanyám izgalmát nem tudtam túlszárnyalni…J
Várakozásunk ideje alatt megérkezett Dorka is,a nagyszerű leendő lakótársam. Kis beszélgetés után megkezdtük életünk első repülőútjának lépéseit…Feladtuk a bőröndöket, becsekkoltunk, könnyes búcsút vettünk a rokonságtól,és már indultunk is…
Sajnos most nem ígérhetem,hogy utunk minden apró lépéséről beszámolok a kedves olvasónak. Aki már repült,annak ez nem lenne érdekes,aki pedig még nem,annak a saját bőrén kell megtapasztalnia,hogy ez mekkora élmény. Sokféle véleményt hallottam már. Bár ez nem is teljesen igaz. Valójában csak kétfélét. Az egyik szerint szörnyű,a másik szerint pedig nagyszerű. De nem is ez a lényeg.
18.35,indulás:Budapest,20.20 érkezés:Róma. Az utam tényleg a mesés fővárosba vezetett,bár összesen csak 30 percet töltöttem a szilárd talajon. Aztán már indultunk is tovább. Célállomásunk ezúttal Reggio di Calabria. Második repülőutam kissé rázósabbra sikerült,mint az első,de azt mondhatom,szinte zökkenőmentesen földet értünk. Kis izgulás után Dorkával összeszedtünk a bőröndjeinket és már mentünk is Ildikó felé,aki olasz módra,tárt karokkal és angyali mosollyal üdvözölt minket. A megfelelő létszám begyűjtése után olasz sofőrök mögé pattanva kisebb-nagyobb kalandok után elfoglaltuk jól megérdemelt birodalmunkat.Nem,nem Hilton,de azt hiszem a célnak tökéletesen megfelel. A szobánk a hegytetőn van,ami azt jelenti,hogy az ablakok a tengerre néznek,és ez kárpótol minket mindenért…Igyekszem képeket gyártani,hogy minél többen tudjatok irigykedni.
Gyors zuhany után ágyba bújunk,mert már majd’ lecsukódnak a szemeink.
Holnap pedig indulhat a városnézés,a környék felfedezése…
Amint tudok jelentkezem. Addig is millió puszi Neketek!:)
Mirci
Szólj hozzá!
