Ciao amici!

Ez valami hihetetlen!Már megint itt „fekszem az ágyon,tütü…” és írom életem apró történéseit. Annyi mindent tudnék mesélni,de muszáj kicsit visszafognom magam,hiszen tudom,hogy ez Nektek,hűséges Olvasóim nem feltétlenül lenne érdekfeszítő.

Kijelenthetem,hogy remek napot zártam az iskolában. Ma megint három órám volt: lingua Annamariaval, conversazione Luciaval és esercizi Francescaval.

Tegnap említettem,hogy Annamaria nem éppen kedves hölgy,és így még nem zártam a szívembe. Ho sbagliato, e mi dispiace (ahogy az olasz mondja). Őszintén be kell vallanom,hogy megint beleestem abba a hibába,amit már számtalanszor elkövettem. Első látásra ítéltem. Nem hagytam időt. Igyekszem törekedni arra,hogy ezt elkerüljem,de sajnos még nem megy mindig. Remélem, hogy hamarosan már komoly erőveszítések nélkül is képes leszek rá. Egyébként ez az egész nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan gondolják. Aki volt már ilyen cipőben az tudja miről beszélek…Nem,ez nem iskolai nyelvóra, ahol, ha valamit hosszas magyarázat után sem értek meg, akkor Rózsa néni, az értetlenkedés miatt kissé bosszúsan ugyan, de fényt gyújt a sötétségben. Nem, ez teljesen más. Nincs B megoldás, nincs kiskapu. Minden érzékszerveddel koncentrálsz annak érdekében, hogy begyűjtsd az elejtett információkat. Érdekes érzés. Néha próbálom magam kívülről szemlélni, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy egészen vicces, amit ”látok”.

Szóval az első óránk Annamariaval volt. Azt kell mondanom, hogy a tegnapi után abszolút pozitívan csalódtam. Nem csak kapizsgáltam, hogy miről beszél, hanem konkrétan értettem,és nyomon követtem a mondanivalóját. El kell mondjam,hogy nagyszerű érzés volt. Kedvesen, mosolyogva beszélt,segített,ha bizonytalanságot észlelt. Nagyon élveztem.

Második óránkat Lucia tartotta. A conversazioni előadás nem túl könnyű (legalábbis nekem,ugyanis a szókincsem,körülbelül egy 1,5 éves bambino-éval  vetekszik :). Rengeteg új kifejezést, szót, szófordulatot tanulunk, amiknek a jelentését mosolygós szemű Luciánk igyekszik minél körültekintőbben tudtunkra adni (lei gesticola spesso ed usa la sua mano per aiutrvi­*). Kicsit fárasztó,mert délután rengeteg időt elvesz, mire az összes szónak megtalálom jelentését, de türelemből, kitartásból és lelkesedésből nincs hiány, szóval kisebb-nagyobb hullámvölgyek után mindig sikerül talpra állnom és folytatnom az izzasztó munkát…(mondjuk 40 °C –ban mit is vár az ember lánya?:)

Mai harmadik és egyben utolsó óránkat Francesca társaságában élvezhettük. Ez a nő egyszerűen egy tündér. Első pillanattól kezdve a szívembe zártam. Nagy, okos barna szemeiben olyan őszinteség lakozik,amit sokan megirigyel(het)nének.
Nyelvtan feladatokkal ”szórakoztatta” a társaságot. Ám tanítási módszere szintén nagyszerű, így a sokak által oly’ elítélendő pronomi-k használatát egészen könnyen el tudtuk sajátítani.
Az óra különlegességét egy nagyszerű előadó részleges jelenléte adta. Közöttünk volt ugyanis Raf, bár sajnos csak a hangja. Nagyon élveztük a zenét és a hozzá kapcsolódó feladatot is. Az órát és a mai iskolanapot egy közös énekléssel zártuk. Fantasztikus volt.

Órák után Dorkával letáboroztunk az aulában, ahol a kinti viszonyokhoz képest egészen elviselhető volt a lét. Interneteztünk, megcsináltuk a feladatainkat, beszélgettünk, zenét hallgattunk. Négy után elindultunk, hogy megkeressük a drogériát, amit Ildikó ajánlott. Térképészet funkciómat valószínűleg itthon hagytam, ugyanis „hiába kutatlak,kereslek…”.Non c’é la drogheria nessun parte…Fél egykor ettünk utoljára (akkor is csak egy kis apróságot), ekkor pedig fél 6 volt. Étlen-szomjan,drogériátlanul indultunk hazafelé.

Mikor megérkeztünk,a többiek már a sziesztán is túl voltak. Miután jól kipanaszkodtuk magunkat (megjegyzem a saját balfékségünk miatt :),megvacsoráztunk, és visszatértünk a könyvek fölé. Nagyon élvezem,hogy egész álló nap ezt a csodát hallhatom, érezhetem. Más sem jár a fejemben,mint: d’accordo,é vero?,ci siamo?,é chiaro? ecc. …:)) IMÁDOM!
Egyébként elég vicces, amikor itthon kommunikálunk. Ma például Timi nagyon felice volt,mert megkapta a forchetta plasticáját és így tudott mangiare-zni…Igen,így élünk mi.:)

Most még kimozdíthatatlannak érzem magam,de lehet,hogy este rávehető leszek egy kis korzózásra…

Ci vediamo a domani!:)

Ciao,

Mirci

*solo per te,Mamma :)