primo giorno
Hahó-hahó! :)
Jelentkezem!Itt vagyok,élek,minden a legnagyobb rendben. Első éjszakánk zökkenőmentesen telt, szerencsére gyorsan álomba tudtunk merülni. Bár az este, sőt éjszaka is tartó hőség nincs éppen ínyünkre. Egyébként nem nagyon tudom,hogy miért elégedetlenkedem…Reggio közelebb van Afrikához,mint Rómához,így nem nagyon lepődhetünk meg a nagy meleg megjelenésén.
Reggeli készülődés után kipakoltunk és belaktuk a szobát,ami nekem 1,Dorkának 2 hónapra meghatározó ponttá válik. Igen,mostantól ez az otthonunk. Nem tekinthetjük átmeneti szállásnak,hiszem ez most sokkal több,mint egy albérlet.
Kis reggeli szuttyogás után felkerekedtünk,hogy nyakunkba vegyük a várost. Terveink között szerepelt a közért megtalálása és kifosztása,majd az egyetem felkutatása utáni strandolás. Majdnem minden a tervek szerint alakult…JJ
Lényem mélyéről előkerestem a térképészet funkciót. Kisebb-nagyobb bizonytalankodás után meg is leltük a várva várt boltot. Életemben nem látott tészták hada közül választottunk pennét, amit holnap el is készítünk majd,megbolondítva egy kis bazsalikomos paradicsomszósszal…Nyámi!:)
Kértem(egyedül!!:) sajtot a pultnál,ami nem is olyan egyszerű,mint ahogy azt honfitársaim elsőre gondolnák. Töménytelen mennyiségű formaggio* tárult a szemünk elé, és hiába kerestük kedvenc lakótársammal a már jól bevált trappistát,legnagyobb sajnálatunkra sehol sem találtuk. Természetesen megoldottuk a problémát. Több-kevesebb mutogatás kíséretében elmagyaráztam az ürgének,hogy mire is lenne szükségem,és ő minden bátorságát bevetve megpróbált megérteni. És mindenki legnagyobb meglepetésére,sikerrel járt. Frissen begyűjtött reszelt sajttal a kezemben,széles vigyorral a képemen közeledtem Dorka féle. Ez eddig jó. Most pedig kellene még egy kis cukor és só. Na,de itt jön a bökkenő. Eddig viszonylag gördülékenyen mentek a dolgok,viszont ehhez a ponthoz érkezvén elakadt a történet. Ekkor megint színre léptem. Idős néni leszólítása után dagadó büszkeséggel cukorral és sóval a markunkban elhagytuk a tetthelyet.
Dorkával beszéltünk róla,hogy jó lenne majd sportolni valamit,röplabdára,kocogásra gondoltunk. Ám,mikor a boltból csomagok alatt roskadozva kaptattunk a Himalájára,megállapítottuk,hogy ha ezt naponta kétszer megmásszuk,akkor hónap végére biztosan jó formában leszünk.
Szóval hazaértünk,kipakoltunk,és ismét felkerekedtünk. Ezúttal a strand megtalálása volt a cél. Ez pedig nem tekinthető túl nagy kihívásnak,hiszen minden utca párhuzamos lefelé,és mind a tengerparton végződik. Nem nagyon lehet eltévedni…Még nekem sem megy!;)
Elmentünk először az egyetemhez,ami körül,belül 8-10 percre van tőlünk. Utána pedig lementünk a partra,ami nem olyan,mint amilyenre gondoltam. Ez nem negatív kritika,ez csak egy megállapítás. Nem homokos,hanem sziklás,és különböző klubok találhatók itt. Ezek biztosítanak napozási lehetőséget,sőt elkerített fürdőrészt is,este viszont szórakozóhellyé alakulnak. Megtaláltuk azt a helyet is,ahová belépőkártyát kaptunk,de Dorkával úgy döntöttünk,hogy inkább a szabad strand nyújtotta lehetőségeknél maradunk,így kifeküdtünk egy-egy sziklára,és jó ideig néztük a vizet,napoztunk. Miután eléggé ráfonnyadtunk a sziklákra,és a gyomrunk is korgott már,visszamentük a színházhoz,ami a Corso Garibaldi-n található. Mi ezt véljük a főutcának,de persze,ez nem biztos információ. Szóval itt tekeregtünk,betértünk egy-két üzletbe,próbálgattunk,röhögtünk,néztük a tuti rucikat,de természetesen nem vásároltunk. Még nem…:D Persze,ami késik nem múlik!!
Megállapíthatjuk,hogy kedvünk fordított arányban áll a gyomorkorgással. De semmi ötletünk nincs. A következő opcióra vágytunk: ott azonnal leülünk a padkára,ÁRNYÉKBA(hol kb. 35 °C van),és megvárjuk a mi hősünket,aki két óriási pizzával és egy minimum 2 literes jéghideg üdítővel a segítségünkre siet. Ráadásként pedig egy kis fagyival kedveskedik nekünk. Hamar ráébredtünk,hogy ez az,ami tutira nem fog megtörténni. Szégyenlőségünket hamar legyőzte a mardosó éhség,így leszólítottunk egy házaspárt,akik készségesen útbaigazítottak minket. Magamon meglepődve kijelenthetem,ÉRTEM,hogy mit mondanak. Na jó,legyünk őszinték,nem minden szót,de aki hallott már olaszokat beszélni,az ezen abszolút nem csodálkozik!!:)
Lényem mélyéről előkerestem a térképészet funkciót. Kisebb-nagyobb bizonytalankodás után meg is leltük a várva várt boltot. Életemben nem látott tészták hada közül választottunk pennét, amit holnap el is készítünk majd,megbolondítva egy kis bazsalikomos paradicsomszósszal…Nyámi!:)
Kértem(egyedül!!:) sajtot a pultnál,ami nem is olyan egyszerű,mint ahogy azt honfitársaim elsőre gondolnák. Töménytelen mennyiségű formaggio* tárult a szemünk elé, és hiába kerestük kedvenc lakótársammal a már jól bevált trappistát,legnagyobb sajnálatunkra sehol sem találtuk. Természetesen megoldottuk a problémát. Több-kevesebb mutogatás kíséretében elmagyaráztam az ürgének,hogy mire is lenne szükségem,és ő minden bátorságát bevetve megpróbált megérteni. És mindenki legnagyobb meglepetésére,sikerrel járt. Frissen begyűjtött reszelt sajttal a kezemben,széles vigyorral a képemen közeledtem Dorka féle. Ez eddig jó. Most pedig kellene még egy kis cukor és só. Na,de itt jön a bökkenő. Eddig viszonylag gördülékenyen mentek a dolgok,viszont ehhez a ponthoz érkezvén elakadt a történet. Ekkor megint színre léptem. Idős néni leszólítása után dagadó büszkeséggel cukorral és sóval a markunkban elhagytuk a tetthelyet.
Dorkával beszéltünk róla,hogy jó lenne majd sportolni valamit,röplabdára,kocogásra gondoltunk. Ám,mikor a boltból csomagok alatt roskadozva kaptattunk a Himalájára,megállapítottuk,hogy ha ezt naponta kétszer megmásszuk,akkor hónap végére biztosan jó formában leszünk.
Szóval hazaértünk,kipakoltunk,és ismét felkerekedtünk. Ezúttal a strand megtalálása volt a cél. Ez pedig nem tekinthető túl nagy kihívásnak,hiszen minden utca párhuzamos lefelé,és mind a tengerparton végződik. Nem nagyon lehet eltévedni…Még nekem sem megy!;)
Elmentünk először az egyetemhez,ami körül,belül 8-10 percre van tőlünk. Utána pedig lementünk a partra,ami nem olyan,mint amilyenre gondoltam. Ez nem negatív kritika,ez csak egy megállapítás. Nem homokos,hanem sziklás,és különböző klubok találhatók itt. Ezek biztosítanak napozási lehetőséget,sőt elkerített fürdőrészt is,este viszont szórakozóhellyé alakulnak. Megtaláltuk azt a helyet is,ahová belépőkártyát kaptunk,de Dorkával úgy döntöttünk,hogy inkább a szabad strand nyújtotta lehetőségeknél maradunk,így kifeküdtünk egy-egy sziklára,és jó ideig néztük a vizet,napoztunk. Miután eléggé ráfonnyadtunk a sziklákra,és a gyomrunk is korgott már,visszamentük a színházhoz,ami a Corso Garibaldi-n található. Mi ezt véljük a főutcának,de persze,ez nem biztos információ. Szóval itt tekeregtünk,betértünk egy-két üzletbe,próbálgattunk,röhögtünk,néztük a tuti rucikat,de természetesen nem vásároltunk. Még nem…:D Persze,ami késik nem múlik!!
Megállapíthatjuk,hogy kedvünk fordított arányban áll a gyomorkorgással. De semmi ötletünk nincs. A következő opcióra vágytunk: ott azonnal leülünk a padkára,ÁRNYÉKBA(hol kb. 35 °C van),és megvárjuk a mi hősünket,aki két óriási pizzával és egy minimum 2 literes jéghideg üdítővel a segítségünkre siet. Ráadásként pedig egy kis fagyival kedveskedik nekünk. Hamar ráébredtünk,hogy ez az,ami tutira nem fog megtörténni. Szégyenlőségünket hamar legyőzte a mardosó éhség,így leszólítottunk egy házaspárt,akik készségesen útbaigazítottak minket. Magamon meglepődve kijelenthetem,ÉRTEM,hogy mit mondanak. Na jó,legyünk őszinték,nem minden szót,de aki hallott már olaszokat beszélni,az ezen abszolút nem csodálkozik!!:)
A lényeget viszont felfogtam,így körülbelül 2 perc múlva már meg is leltük oly’ régóra áhított pizzériánkat. Felszolgálónk olasz módra fogadott minket,és 15 percen belül megérkezett gőzölgő Margherita DOP és Capricciosa pizzáinkkal. Természetesen a felét sem tudtuk elfogyasztani,de már előre megtudakoltam,hogy ez nem lehet probléma,mert a maradékot haza tudjuk hozni,s ezáltal a vacsora problémáink is megoldódtak.
Ebéd után hazafelé vettük az irányt.Útközben beiktattunk egy fruttivendolót* is,gyümölcs és zöldség hiányunkat pótolva. Megérkezvén rögtön ágynak dőltünk,és hangsúlyozom csak a könnyebb beilleszkedés érdekében sziesztát tartottunk. Délután pihenőnkből felébredve beszélgettünk kicsit,zenét hallgattunk,elköltöttük gyümölcsuzsonnánkat és tervezgettük az esti programot. Majd pedig ma már harmadszorra ellátogattunk a közértbe. Azt hiszem,még mindig nem vettünk meg minden szükséges dolgot,viszont már az összes kiszolgálót ismerjük…J
Hét óra után érkeztünk ismét barátságos albérletünkbe,ahol lakótársaink már vártak minket. Dóri,Timi és Reni már 2 napja itt vannak. Ma Scillában jártak,ami egy középkori kis város a tengerparton. Nagyon lelkesen meséltek a mai élményeikről,és azt tanácsolták,hogy mi is mindenképpen látogassunk el oda. Tervbe vettük,de megvalósítására,azt hiszem még várnunk kell. Egyelőre maradunk Reggioban. Itt is van éppen elég látnivaló.
Vacsora után szintén szusszantunk egyet. Dorkával tervezgettük a nap további részét,hisz olaszéknál még csak most kezdődik az élet. Átöltöztünk,és már indultunk is. Fél tíz körül kezdtük ma esti kalandunkat. Első célkitűzésként az ínycsiklandozó fagylalt beszerzése volt a listánkon. Ezt kis keresgélés után meg is tudtunk valósítani. Isteni barack és kókusz fagyit kértem(semmi vaníliapuncs;)),Dorka pedig belülcsokiskívülfehércsokismogyis jégkrémet választott. Irány a part!Ekkor még alig 1-2 ember lézengett odalent. Kis esti lábvizezés után sétáltunk, felfedeztük a part eddig ismeretlen részeit. Bepillantást nyertünk az itteni szépségkirálynő választás rejtelmeibe,amit az otthoni közönség a Rai 1 csatornáján nyomon is követhet. További lézengés,ücsörgés,nevetés,nyomulós sánta fickó visszautasítása után hazafelé vettük az irányt. Ma is bezuhantunk az ágyunkba…J
Vacsora után szintén szusszantunk egyet. Dorkával tervezgettük a nap további részét,hisz olaszéknál még csak most kezdődik az élet. Átöltöztünk,és már indultunk is. Fél tíz körül kezdtük ma esti kalandunkat. Első célkitűzésként az ínycsiklandozó fagylalt beszerzése volt a listánkon. Ezt kis keresgélés után meg is tudtunk valósítani. Isteni barack és kókusz fagyit kértem(semmi vaníliapuncs;)),Dorka pedig belülcsokiskívülfehércsokismogyis jégkrémet választott. Irány a part!Ekkor még alig 1-2 ember lézengett odalent. Kis esti lábvizezés után sétáltunk, felfedeztük a part eddig ismeretlen részeit. Bepillantást nyertünk az itteni szépségkirálynő választás rejtelmeibe,amit az otthoni közönség a Rai 1 csatornáján nyomon is követhet. További lézengés,ücsörgés,nevetés,nyomulós sánta fickó visszautasítása után hazafelé vettük az irányt. Ma is bezuhantunk az ágyunkba…J
Első napunk Reggioban élményekben gazdag volt. Azt hiszem,összességében teljesen elégedettek lehetünk. Ahhoz képest,hogy még csak 24 órája tartózkodunk egy vadidegen országban,aminek nyelvét a legjobb indulattal is csak alapfokon beszélem,egészen otthonosan tudtam mozogni. Angol és német tudásomat maximálisan háttérbe szorítom,teret adva ezzel az olasz nyelv fejlődésének. Be kell valljam nem esik nehezemre felvenni ezt az életstílust. Összegezve kijelenthetem: remekül érzem magam!
Gyakran gondolok Rátok!Szeretlek Titeket!:)
Mirci
Mirci
*sajt
*zöldséges
*zöldséges
Szólj hozzá!
